Előkapu

Előkapu 5.

A Tűztoronnyal együtt az egyik legjellemzőbb soproni kép. Ahogy a neve is jelzi, a város első kapuja, hiszen már a római kori Sopron (Scarbantia) városának is ez volt az északi bejárata. A történelem során végig megmaradt a belváros, a vár főbejáratának.

Itt volt a római kori Sopron (Scarbantia) városának is az északi bejárata, amely rengeteget formálódott a történelem folyamán. Az Előkapu és délkeleti társa, a Hátsókapu vonalán is zárt utcasor jellemző. Az Előkapu fűrészfogas beépítésű házainak sora a hajdani erődkapu vonalát követi.

A hármas kapuudvar rendszer és az épületek fűrészfogas beépítésű megoldása az 1600-1620 közötti időszakban alakult ki, ekkor töltötte be leginkább védelmi funkcióját is. Az Előkapu erődítmény rendszerét a helyszíni feltárások kitűnően szemléltetik. Az Előkapuhoz két oldalt a várfal csatlakozott, a külső kaputorony jobb oldalán állt a védőépület. A várostorony észak-nyugati felén a börtön volt, fölötte emelkedett a toronyőrház. Minden kapunál – szigorú szabályok szerint – kapuőrök teljesítettek szolgálatot és a kapuhoz földgát vezetett. Az ellenség bejutását várárok, kapuvédmű, kapuudvarok, falszorosok, felvonóhidak, farkasvermek akadályozták meg. A külső és középső, valamint a belső kapuudvarok között – a várárkon át – felvonóhidak működtek, amelyek helyét a burkolati köveket helyettesítő deszkázások jelzik. A bástyaöv védelmi rendszerén átsétálva, a várostorony boltozott kapuján átjutva a belváros művészien megőrzött egysége, különleges zártsága tárul a szemünk elé.

Qr kód