A Petőfi térre érve feltűnik a színház impozáns épülete. E helyen az első színházépület már a 19. sz. elején állt, de a színház épülete tűzveszélyesnek bizonyult. A városi közgyűlés 1909-ben megszavazta a színház - Medgyaszay Istvánt javaslatára - teljes átépítését. Modern színháza lett a városnak, különleges nézőtér-kialakítással, magyaros ízlésű bútorokkal, kárpitozással, újfajta falszínezéssel és gyöngyös üvegcsillárokkal.
E szép épület nem csak színházi eseményekben, hanem zenei eseményekben is bővelkedett. Sorolhatnánk a színházhoz kapcsolódó világhírű művészek előadásait, de csak egyet emelünk ki itt, Franz von Suppé-t. A Boccaccio és más halhatatlan dalmű szerzője 3 évig volt a soproni színház karmestere. Költő és paraszt nyitányának magyaros motívumai a soproni alkotó évek gyümölcsei.
https://www.youtube.com/watch?v=TJmqgPfwslI
A 19. században Sopron hamarosan a zenei térkép egyik számottevő pontjává lett, melyet nemcsak Liszt keresett fel, hanem más zenei nagyságok is. Ellátogattak ide a tánczene klasszikusai is: idősb. Johann Strauss és Josef Lanner; fél századdal későbben pedig az ifjabb Johann Strauss tartózkodott Sopronban és harmadik házasságával kapcsolatban még polgárjogot is szerzett a városban, ahol az Egy éj Velencében c. operettjének egy részét komponálta.
A sétánk nem tudta bemutatni a helyszínek távolsága miatt több neves komponista, mint Goldmark, Bartók, Lehár, stb. soproni vonatkozásait, csupán a belváros kapcsán ízelítőt adott a soproni zenetörténetből.