A Széchenyi térre menjünk vissza a Domonkos templom oldalán, egészen a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumig. Idézzük fel itt a soproni diák, Berzsenyi alakját. Az 1700-as évek végén koptatta az iskolapadot Sopronban a szilaj, konok, erős testalkatú fiú, akiből később hazánk egyik legkiválóbb költője lett. Kortársa volt Dukai Takách Judit, akit kora a magyar Sapphonak nevezett. Így ír róla az Irodalmi Jelen: "Egy csuda vidéki nő, aki az iskolákban megtanulja a háztartási munkák alapjait, ügyes háziasszony, szép kemenesalji birtok örökösnője. Tud főzni, zöldséget palántálni, tyúkot ültetni, mindent tud, ami falusi asszony legfontosabb feladata. Művelt is, Sopronban jár iskolába, megtanul németül, tud kicsit zongorázni, tud sok szép kézimunkát." És mindenekelőtt verseket ír, amivel kivívja kora költőnemzedékének elismerését is. A korszak mellett összekötötte őket, hogy Judit unokatestvére volt Berzsenyi Dániel feleségének, Dukai Takách Zsuzsannának. A két asszony merőben különbözött, hiszen Berzsenyi szándékosan tudatlanságban tartotta feleségét, míg Judit tanult és értelmes nő volt. Nem csoda, hogy később Berzsenyi szellemi társává vált és Berzsenyi még verset is írt hozzá. Bár Berzsenyi Dániel nagytermészetű férfi volt és egykori lakhelyén a szájhagyomány szerint a lakosság jelentős része Berzsenyi leszármazott, Judittal nem szerelmi csak szellemi kapcsolata volt.