A Templom utcában egymás mellett sorakoznak a főúri paloták, közöttük áll a Bezerédj családé is. A Bezerédj palotához is fűződik egy történet, mégpedig Liszt Ferenc kapcsán. Liszt nemcsak virtuóz zongorajátékával és zeneműveivel került rendszeresen a figyelem középpontjába, hanem modern szerelmi kapcsolataival is. A kor normáitól radikálisan eltérő viszonyai nemcsak a konzervatív polgárságot botránkoztatták meg, hanem sokszor még a szabadelvű művészvilág is megdöbbenve figyelte a fejleményeket.
1840-ben másodszor is föllépett Liszt Sopronban. Az itt katonáskodó Petőfi - akkor még Petrovics Sándor –, feletteseivel dacolva meghallgatta játékát, amiért másnap kurtavasra verték. Az itteni elöljáróság díszpolgárrá avatta a művészt. Ő volt Széchenyi István után városunk 2. díszpolgára.
Meglátogatta nagyapját, Liszt Györgyöt is Pottendorfban, aki még 83 évesen is a templomi kórust vezényelte. Kismartonban a Bergkirchében pedig édesapja Haydn vezényletével, annak haláláig muzsikált. E látogatásról megkésve érkezett vissza Sopronba, ahol Bezerédj István táncestélyére várták. Késését fergeteges zongorajátékával ellensúlyozta, amellyel akkora sikere volt, hogy a hölgyek, - elragadtatásukban – darabokra tépték elejtett kesztyűjét. Liszt magatartására jellemző, hogy e jelenetet követően „sajátos finomsággal, térden állva nyújtá át a kesztyű párját…” a legszebb lánynak, Schlachta Etelkának, akinek naplójából tudjuk a jeles eseményt. Liszt, korának „pop sztárja” elvarázsolta a női szíveket.